Restitúció – Új fejezetéhez érkezett a két évtizede húzódó Herzog-per

Ha a magyar állam nem tudja kétséget kizáróan igazolni, hogy jogszerűen birtokol egy műtárgyat, három napon belül vissza kell azt adnia a tulajdonosnak. Az idén a Miniszterelnökség öt döntést hozott.

Martha Nierenberg, az Egyesült Államokban élő magyar–amerikai kettős állampolgár, a műgyűjtő Herzog Mór Lipót unokája 1999-ben indított pert a magyar állam ellen 12 festmény visszaszerzéséért. Az eljárás végén, 2008 januárjában a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen elutasította a keresetet, úgy ítélte meg, hogy az állam jogszerűen szerzett tulajdont a képekre.

Herzog Mór Lipót 2500 darabos magángyűjteményét festmények mellett bútorok, faliszőnyegek, szobrok alkották. A második világháború idején a gyűjtemény szétszóródott, egy része a Szovjetunióba, más része Németországba került, egyes darabokat pedig a család adott át megőrzésre magyar múzeumoknak. Az örökösök előbb külön-külön próbálkoztak a magyar bíróságokon, de többször vesztettek, végül 2010-ben összefogtak, és az ügyet az egyik dédunokára, David de Csepelre bízták, aki az Egyesült Államokban indította el újra a pert 44 műtárgy visszaszerzésére. A bírósági eljárás során a jelenleg is magyar múzeumokban őrzött El Greco-, idősebb Lucas Cranach-, Zurbarán-, Van Dyck-, Velázquez-, Renoir-, Monet-festmények sorsa dőlhet el. A szakértők a műalkotások összértékét egy-másfél milliárd dollárra becsülik.

Az Amerikában folyó per most újabb fejezetéhez érkezett. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tájékoztatása szerint a Washington District Court of Columbia bíróság 2016. március 14-én hozott ítélete arról szól, hogy a magyar államnak a perben érdemi tárgyalásba kell bocsátkoznia. Az örökösök a kérelmüket két állításra alapozták: egyrészt a 44 műtárggyal a magyar állam kereskedelmi tevékenységet folytatott, amely érintette az Egyesült Államokat is, másrészt a műtárgyakat a második világháború során nemzetközi jogba ütköző módon vették el.

Politikai szándék

Ellen Segal Huvelle bírónő elutasította az első állítást, a 44 peresített műtárgyból 42-re azonban megállapította a nemzetközi jogba ütköző tulajdonelvételen alapuló joghatóságot. Így két festmény, Lucas Cranach Az angyal kinyilatkoztatása Joachimnak és John Opie Piros ruhás nő című képe lekerült a listáról. A döntés nem jogerős, mivel a magyar állam és a perben álló közgyűjtemények 2016. április 7-én azonnali fellebbezést nyújtottak be, amelyet a Columbia Szövetségi Kerületi Fellebbviteli Bíróság fog elbírálni. A másodfok akár azt is megállapíthatja, hogy az amerikai bíróság nem jogosult dönteni a peresített műtárgyról. Hosszadalmas eljárásra lehet tehát számítani, a döntő kérdésekre ugyanis a bíróságnak Magyarországon kell keresnie a választ. Ám, ha az örökösöknek kedvező ítélet születik, a képeket le kell akasztani a magyar múzeumok faláról.

Peren kívüli megállapodásra az állam egyelőre nem törekszik. A nemzetközi szervezetek előszeretettel bírálják Magyarországot, hogy megtagadja az elkobzott zsidó vagyonok visszaadását, a megállapítás azonban féligazságot takar. Az elrabolt, jogtalanul államosított zsidó és nem zsidó vagyontárgyakért egyaránt évekig tartó harcot kellett folytatniuk a tulajdonosaiknak, és a folyamatnak negyedszázaddal a rendszerváltoztatás után sincs vége. A magyar restitúció történetében bírósági ítélet nélkül csak az Andrássy-örökösöknek adták vissza a kilencvenes években a Szovjetunióból 1971-ben visszatért öt festményüket, valamint 2002-ben Vida Jenő örökösei kapták vissza négy Munkácsy-képüket. A Sigray-örökösök 13 évig pereskedtek, küzdelmük nem volt hiábavaló. Az ő kitartásuk is hozzájárult ahhoz, hogy egyszerűsödjön, igazságosabbá váljon a hazai restitúció gyakorlata. Bár a közvagyon őrzőinek a lehető leggondosabban kell eljárniuk a rájuk bízott javak védelmében, évtizedekig a kelleténél nagyobb volt az óvatosságuk. A restitúció eredményessége pedig a mindenkori politikai szándékon múlik. A kormányokon átívelő időhúzásnak a 449/2013. számú rendelet vetett véget. A bizonyítási eljárást megfordította: ha a magyar állam nem tudja kétséget kizáróan igazolni, hogy jogszerűen birtokol egy műtárgyat, három napon belül vissza kell azt adnia a tulajdonosnak.

Még nincs ajánlat

Az elmúlt hónapokban több nagy jelentőségű döntést is hozott Lázár János, a kulturális örökség védelméért felelős miniszter, aki évek óta szorgalmazza, hogy teremtsenek tiszta helyzetet a magyar közgyűjteményekben. A leltárakból ma már kiderül, mely műtárgyak vannak az állam tulajdonában, és melyeket őrzik letétként. A gyorsított eljárás egyik látványos eredménye, hogy idősebb Pieter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című festménye, melynek piaci értékét nyolcvan-százmillió euróra becsülik, visszakerült a Batthyány-örökösökhöz. A Szépművészeti Múzeum tájékoztatása szerint a festmény jelenleg is a birtokukban van, mivel az örökösökkel letéti megállapodást kötöttek. A Forster-központ a képet védetté nyilvánította, így végleges kiviteli engedély nem adható ki rá. Felmerült, hogy a tulajdonosok felajánlják a festményt a Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programjának megvételre, de ilyen ajánlat még nem érkezett.

Alapítványi vagyontárgy

A Miniszterelnökség az idén hét, 8887 leltári tételt érintő műtárgy-restitúciós igénnyel foglalkozott. Öt ügyben született érdemi döntés. Háromban nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy az állami tulajdon jogszerűen keletkezett, kettőben fennáll, kettőben további kiegészítést kértek. Tételes tájékoztatást az illetékes tárcától nem kaptunk, a Napi.hu értesülése szerint a Nádasdy-levéltár és a veszprémi múzeumban őrzött három festmény ügyében döntött a miniszter az örökösök javára.

Kérdéses a Schiffer-villába egykor beépített, jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában őrzött három pannó sorsa. Ezek: Csók István Tavasz, Rippl-Rónai József Schiffer Miksáné lányaival a nagyszentmiklósi kastély kertjében és Iványi-Grünwald Béla Nyár című képe. A Károlyi család festményeket és bútorokat kapott vissza. Ezeket, mint Károlyi Lászlótól megtudtuk, a fóti és füzérradványi kastélyban mint alapítványi vagyontárgyat kívánják örök időre elhelyezni. Elutasította ugyanakkor a miniszter a Zsolnay-örökösök igényét a több ezer darabos porcelánokból és a gyárban készült mintadarabokból álló gyűjteményre.

Forrás: http://magyaridok.hu/lugas/forditott-bizonyitas-753094/

Szerző: Hanthy Kinga