Óvatos becslés szerint a II. világháború alatt az európai műkincsek ötödének nyoma veszett, mivel a nácik elrabolták. Még mindig 300 ezer értékes műtárgy nem került vissza eredeti tulajdonosához – ezek múzeumokban vagy magángyűjteményekben lehetnek. Az elrabolt javak megtalálásában korszakhatárt jelölhet az új amerikai törvény, amely Obama elnök aláírásával életbe lép. Az ügynek komoly magyar vonatkozásai is vannak.
Barack Obama amerikai elnök aláírásával új korszak kezdődhet a restitúció történetében. Az Egyesült Államok kongresszusa múlt pénteken fogadott el egy új törvényt, amely mostantól megkönnyíti és felgyorsítja a nácik által elrabolt műtárgyak visszaadását egykori tulajdonosaiknak.
Eddig a restitúció és a proveniancia-kutatás (műtárgyeredet-kutatás) során nagyon nehéz volt legyőzni a kormányok és a múzeumi lobbi ellenállását. A nácik által évtizedekkel ezelőtt elrabolt műkincsek túlnyomó része ezért nem kerülhetett vissza jogos tulajdonosához még akkor sem, ha kellő mennyiségű pénzzel és türelemmel rendelkeztek. Most azonban alapjaiban változhat meg a műtárgyak visszaadása: az új amerikai szövetségi törvénynek köszönhetően ugyanis felgyorsulhat a folyamat.
Az Egyesült Államok szenátusa és képviselőháza idén ősszel egyhangúan hagyta jóvá a HEAR törvényt (a holokauszt alatt elrabolt műtárgyak visszaadásáról szóló törvény – Holocaust Era Art Recovery), amelyet az elnök aláírását követően hirdetettek ki. A 2026-ig hatályban levő jogszabály az egykori tulajdonosok és/vagy örököseik számára gyors és méltányos eljárást biztosít, függetlenül attól, hogy eddig milyen jogi utat vettek igénybe tulajdonuk visszaszerzése érdekében.
Az ilyen ügyek elbírálásában döntő változást jelent, hogy egyértelművé válik a műtárgyak visszaigénylésének határideje. Az amerikai államok nagyobb részében az elrabolt műkincsek esetében az eredeti tulajdonfosztás időpontját tartották kiindulópontnak; ettől az időponttól kalkulálták az elévülés idejét. A HEAR-törvény viszont a műtárgy megtalálásától – ide értendő a műtárgy felfedezése valamely múzeumi gyűjteményben vagy aukción – számít egy hatéves időtartamot, amely alatt a műtárgy jogi úton visszakövetelhető. Így például, ahol az igény már 1999 előtt elévült, ott – még folyamatban lévő ügyekben is – ismét megnyílik a hatéves határidő.
Az új törvénnyel várhatóan megszüntethető lesz az a gyakorlat, amelynek egyetlen célja a bíróság elé kerülő ügyek elhúzása – akár a végtelenségig. Az amerikai jogrendszerben és a világ többi országában is bevett taktikája a múzeumoknak és a kormányoknak, hogy “kifárasztják” az örökösöket, évtizedekig húzzák-halasszák a pereket és különböző kifogásokkal és érvekkel tegyék szinte lehetetlenné az elrabolt műtárgyak visszaadását még akkor is, ha azokat egyértelműen elrabolták a nácik egykori tulajdonosaiktól.
Hasonlóképpen áttörésként értelmezhető a törvény azon kitétele, miszerint az elévülés miatt korábban nem érvényesíthető igényeket is végre újra lehet tárgyalni. Ez a hivatkozás volt ugyanis a leggyakoribb az amerikai műtárgy igénylések során – ezt akkor hozták fel, amikor már bizonyossá vált a műtárgy eredete és elrablásának története is. A világ számos országában – így Magyarországon – is többek között az elévülésre hivatkozva tagadták meg a műtárgyak kiadását az örökösöktől.
A HEAR-törvény életbe lépésével felgyorsulhatnak a műtárgyperek az Egyesült Államokban, ahol több európai igényt is benyújtottak. Egy becslés szerint az európai műtárgyak húsz százalékát rabolták el a nácik a második világháború idején a tulajdonosaiktól. Ennek az óriási mennyiségnek csak egy része került vissza az örökösökhöz – több százezer értékes műtárgynak ma sem tudni a sorsát. Ezek múzeumokban vagy magángyűjteményekben lehetnek.
Az örökösök dolgát nehezíti, hogy – néhány országtól eltekintve – az egykor náci megszállás alatt levő vagy a nácikkal szövetséges országokban nem készült részletes felmérés a közgyűjteményekben levő ismeretlen eredetű műtárgyakról. Történt ez annak ellenére, hogy a 1998-as washingtoni megállapodást erről szinte minden érdekelt ország képviselője aláírta, és ezt a Terezin nyilatkozattal megerősítették 2009-ben a Prágában tartott konferencián is.
A magyar kormány ugyan mindkét nyilatkozatot aláírta, de eddig vajmi keveset tett az ebben foglaltak megvalósításáért. A magyar múzeumok 2015 nyara óta a jelek szerint hivatalosan is “szabotálják” annak a rendeletnek a megvalósítását, miszerint ha egyértelműen nem bizonyítható az állam tulajdonszerzése, akkor a műtárgyat vissza kell szolgáltatni egykori tulajdonosának. Annak ellenére, hogy néhány múzeum eleget tett azon kötelezettségének, hogy számba vegye a feltehetően a holokauszt során elrabolt műtárgyakat, továbbá, hogy a magyar állam több mint kétezer ilyen műtárgyat tart nyilván, ezeket a listákat soha nem hozták nyilvánosságra.
Ráadásul mindez idáig alig néhány esetben került sor visszaadásra, és ez esetek egyikében sem a nácik által elrabolt műkincseket adták vissza. A nagy magyar műgyűjtemények tulajdonosai közül eddig a Herzog, a Hatvany és a Vida család indított pereket itthon a javak visszaszerzéséért – jórészt sikertelenül.
Szerző: Szakonyi Péter
Forrás: www.napi.hu