Megszületett az első döntés a műkincsek visszaszolgáltatásának ügyében. A Batthyány család egy idősebb Peter Brueghel-festményt kap vissza a felgyorsított restitúciós folyamat keretében, és még további négy ügyben várható hasonló döntés. A Napi.hu ezekről is kérdezte Patay Géza ügyvédet.

– Érdekes, hogy a Batthyány-család ügyében született elsőként döntés a visszaadásról, hiszen ez meglehetősen különleges eset. Ön képviseli a másik négy családot is. Ott is sor kerül az egykor elvett értékek visszaadására?

– A Batthyányiak ügye a legrégebbi, ennek jogalapja letétbe adás volt, ugyanez a jogcím a Nádasdy-levéltár tekintetében is. A többi ügyben a műkincseket fizikailag elvették egykori tulajdonosaiktól, majd ezek múzeumokba pontosabban döntő részük raktárakba került. Az örökösök ezeket az elmúlt évek során visszakérték, de a vagyonkezelő szervezet különböző indokokkal igyekezett nehézségeket támasztani annak érdekében, hogy a műtárgyak ne kerüljenek vissza jogos tulajdonosaikhoz. A 449/2013. (XI.28.) kormányrendelet megfordította a bizonyítási kötelezettséget: amiről az állam nem tudja bebizonyítani, hogy jogosan került tulajdonába azt vissza kell adni! E rendelet elmúlt decemberi módosítása következtében felgyorsultak az események.

– A Batthyányiak képe állítólag hitbizomány volt, és így nem volt igazán jogalapjuk ezt visszakérni.

– A kutatások szerint nem volt hitbizomány – bár ezt az állam megpróbálta bizonyítani. Egy neves jogtörténész professzor, Dr. Zlinszky János jogi szakvéleményt is készített erről, cáfolva a vagyonkezelő gyanúját. A festmény egyetlen olyan leltárban sem szerepelt, amely a hitbizományban levő értékeket tartalmazta.

– Az elmúlt évtizedekben az állam különböző jogcímekkel próbálta bizonyítani azt, hogy jogos tulajdonosa a műkincseknek. Elbirtoklás, államosítás, az örökös állampolgárságtól való megfosztása, és még hosszan lehetne sorolni az állam ügyvédei által előrángatott érveket. Ezek rendre megbuktak, a műkincsek mégsem kerültek vissza az örökösökhöz. Ebben az esetben mivel próbálkoztak?

– Itt is éltek ezzel az eszköztárral, de a tények, kutatások alapján reális esélyük nem volt, legfőképpen az időhúzás lehetett a cél. Végül az elbirtoklásnál maradtak. A vagyonkezelő egymást váltó jogi igazgatói sem tudták megvédeni ezt az érvelést, az MNV Zrt. és a megbízóim által közösen kiválasztott két neves egyetemi tanár szakértő is a mi igazunkat támasztotta alá. Az örökösökkel éveken át folytatott tárgyalások így visszanézve elszomorítóak voltak. Egy ilyen esetet kiemelve, a vagyonkezelő tudta, hogy az idős Batthyány herceg halálos beteg, mégsem zárta le a kormányrendelet szerint az ügyet és e neves magyar család feje időközben el is hunyt, nem érhette meg a visszaadást.

– Egy másik főúri család, a Nádasdyak ügyében is Ön jár el, és úgy tűnik ezek esetében is kedvező döntés várható.

– Két Nádasdy-ügyről van szó. Az egyik a család alsóperei vadászházának kifosztásához kötődik. Ide vonult vissza a család egyik ága az ötvenes évek elejére, mígnem 1953-ban egy teherautó meg nem jelent. Erre pakolták fel az “elvtársak” az ott található festményeket és egyéb műtárgyakat – erről archív felvételek is készültek, amelyeken egyes műtárgyak pontosan felismerhetőek. Ez az akció még az akkor érvényben levő törvényeket is semmibe vette, hiszen a házak államosítási folyamata ekkor közel másfél éve már lezárult. Lényegében jogcím nélkül rekviráltak. Az értékes kollekció darabjai szétszóródtak, és jórészt a múzeumi raktárakban találhatók. A másik Nádasdy-ügy a család levéltára, amely szintén letétként került az Országos Levéltárba. A nemzeti örökség és történelem részét képező archívumot egyébként a család méltányos áron el kívánja adni a magyar államnak.

– A főúri örökségek mellett nem kevésbé értékesek az elrabolt zsidó műkincsek sem. Az állam eddig néhány kivételtől eltekintve egy jelentős gyűjtemény esetében sem döntött a visszaadásról. A Schiffer Miksa gyűjtemény kivétel lehet?

– Ebben az ügyben nem több száz vagy ezer darabból álló kollekcióról van szó, hanem három kivételes jelentőségű pannóról. Schiffer Miksa városligeti villájában egy Rippl-Rónai, egy Iványi Grünwald és egy Csók István által festett nagy méretű festmény volt található, amelyek most szintén döntésre várnak.

– Mindhárom festő különleges helyet foglal el a magyar művészet történetben.

– Ebben az esetben az állam lényegében már évekkel ezelőtt elismerés jellegű magatartást tanúsított azzal, hogy értékbecslést is készítettek a műtárgyakról és a megvételről is szó volt.

– Kevéssé ismert a Lázár János által említett öt esetből egy, a Zsolnay-család gyűjteményének sorsa. Ezt is elbirtoklással szerette volna megszerezni az állam?

– A több ezer darabos kollekciónak szintén kalandos sorsa volt. A család tagjai a világ minden táján jártak és gyűjtöttek porcelán tárgyakat, ezek képezték a gyűjtemény nemzetközi részét. A gyárban készülő mintadarabok a másikat. A kollekciót a család a gyár területén levő épületben tárolta, egészen az államosításig. Ennek során a berendezések és épületek valóban állami tulajdonba kerültek – a családi gyűjtemény azonban nem. Az esetleges államosítást bizonyító irat nincs, nem lelhető fel. A páratlan kollekció ma is Pécsett a Janus Pannonius Múzeumban került elhelyezésre, ennek csak egy része tekinthető meg, a többi az épület raktárában pihen. A Nádasdy-képek egy része is várja sorsa jobbra fordulását.

Forrás: www.napi.hu
Szerző: Szakonyi Péter